Pősze a Jobbik iszlámimádatáról

"A másik kulcskérdés az iszlámmal való viszony, amit Pősze egyenesen iszlámimádatnak nevez. A Jobbik ugyanis titkos kapcsolatot tart fenn az úgynevezett Izrael-ellenes arab nagykövetségekkel, létrehozta ezt a sajátos klubot, miközben verbálisan a legkeresztényibb magyar pártnak adta el magát. Ez többek között azért is ellentmondás, mert a legtöbb iszlamista arab országban üldözik a keresztényeket, az áttérést például halállal is büntethetik. Egyetlen párt sem lehet iszlámhívő és Európa-ellenes, miközben kettős kereszteket döfköd a földbe..." - magyarázta Pősze, a Jobbik szakmai pártprogramjának legfőbb írója, aki szerint a frakcióban maradtak olyanok, akik hozzá hasonlóan gondolkodnak a párt jelenlegi helyzetéről. A Dzsihádfigyelő összefoglalója.

Egy, a Jobbik frakcióban ülő politikus lapunknak elismerte, hogy valóban többen gondolják úgy közülük, hogy nem találták még meg a stratégiai választ a Fidesz kormányzására. Forrásunk Pősze távozását egy „megromlott, helyrehozhatatlan házassághoz” hasonlította. „Több kísérlet is történt a párt vezetésétől eltávolodott Pősze visszaintegrálására, de az utóbbi hetekben semmi jele sem látszott, hogy erre bármilyen esély lenne” – tette hozzá.

Vona Gábor szerint jó, ha egy képviselő­cso­porton belül a politikusok különböző árnya­latokat képviselnek, de Pősze Lajos esetében ez már „a frakciót belülről mérgező politikai hovatartozás volt”.

Magyar Hírlap 2010.12.14.

Hogy határozná meg a Jobbik mostani irányvonalát?

– Ma már nem lehet tudni, hogy a Jobbik elnöksége vagy valójában külső erők irányítják-e a pártot. Ilyen légkörben nem szívesen dolgozik az ember, hiszen nem lehet látni, mi is a Jobbik célja, az értékek összekeverednek. Nonszensz, hogy a pártban egyszerre van jelen az iszlám szinte fétisszerű, fanatikus imádata, a karácsonyi keresztállítás és az Európának való hátat fordítás. Ez követhetetlen.

És magától Vona Gábortól: Iszlám

“Utóbbi, azaz a muszlim világ kapcsán rendre kérdőjelek sorjáznak, hiszen a Jobbik, azon belül is jómagam számtalanszor kifejeztük a muszlim világ irányába érzett szimpátiánkat. Már 2002-ben, még egyetemistaként, diploma előtt, kormányváltás után, felszólaltam egy Vácott szervezett palesztin kiállításon, majd Jemenbe utaztam egy ifjúsági konferenciára, számtalan palesztin ügyben szervezett demonstráción jelen voltam, és nem sorolom tovább. Nem egyszer még saját táborunkban is értetlenség fogadja, fogadta, honnan ered nekem ez az irányultságom.”

“A belső pusztulás jelei nyilvánvalóak, és csak idő kérdése, hogy a fekély egyértelmű és látványos legyen. Ebből a szempontból nézve Afrika nem képez erőt, Ausztrália és Dél-Amerika pedig identitászavartól szenved a sokszorosan torlódott társadalmai miatt. Kizárásos alapon maradt – több kontinensen elterjedve -, amely igyekszik őrizni a tradíciót: ez pedig az iszlám világ. És természetesen nem öngyilkos merénylők és véres háborúk mellett török lándzsát, de egyúttal kijelentem, ma az emberiség tradicionális – a transzcendenst a hétköznapival együtt megélő – kultúrájának utolsó védőbástyája az iszlám világ maradt. (Mondom ezt mint római katolikus vallású ember.) Sikere vagy kudarca nem az iszlám és Amerika/Izrael viszonylatában, hanem az emberiség szempontjából lényeges számomra. Amennyiben az iszlám elbukik, a fény szinte teljesen kialszik, és a globalizmus sötétsége előtt már nem marad érdemi ellenfél. Akkor tényleg véget ér a történelem. És nem lesz happy end…”

Forrás: Hetek - Dzsihádfigyelő