2012. február 26., vasárnap

Két fontos tőrvény: EU és ügynökök

A közelmúltban 2 olyan tőrvényről is volt szavazás a Házban, amely az átlagnál jobban borzolta a kedélyeket és  láthatóan jó  alkalmat adott  az   ellenzéknek szereplésére. 
Az egyik ilyen a  „A gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés”, vagy rövidebb nevén a fiskális paktum volt, a másik az LMP által benyújtott úgynevezett ügynöktőrvény.





Célszerűnek tartom mindkét kérdés hátterét itt most  röviden másképp is megvilágítani, mint ahogy az korábban hallható volt a parlamentben és ebből talán az is ki fog derülni, hogy miért szavaztam  a kormánypártokkal együtt az  előbbire igennel az utóbbira pedig nemmel..

Kezdjük a fiskális paktum kérdésével és ennek kapcsán rögtön le szeretném szögezni, hogy ez az én értelmezésemben elsősorban  nem függetlenségi kérdés illetve éppen nem úgy, ahogyan egyesek ezt érteni szeretnék.. Nem arról van szó elsősorban , hogy valakik , a fejlett centrum ki akarna  mondjuk egyszerűen zsákmányolni másokat, stb. Az európai integráció gondolata abból a felismerésből fakadt, hogy már az 50-es években világossá vált az akkori Európa vezetői előtt,hogy kontinensünk nem képes a versenyt tartani az USA-val gazdaságilag, katonailag, kutatás- fejlesztésben stb..  Európa biztonságát katonailag egyébként egészen a mai napig az USA szavatolja . Már a római szerződés is ebből a felismerősből fakadt fél évszázaddal ezelőtt és azóta is ez a problémakör mozgatja az integrációt szorgalmazókat. És akkor még  ráadásul  sehol nem voltak Ázsia, Kína, India és a világ egyéb feltörekvő régiói.
Aki abban a szerencsés helyzetben volt, mint pld én, hogy már megjelenésük után nem sokkal olvashattam a titkos magyar fordítását Zbigniew Brzezinski: A megosztottság alternatívája  (1965) és Servan-Schreiber, Jean-Jacques: Az amerikai kihívás (1967) című könyveknek, nos annak már akkor világos volt, hogy az Európai integráció elkerülhetetlen még akkor is, ha az rengeteg önfeladással és kompromisszummal jár az egyes országok számára. Ismétlem, ez már 40 éve is teljesen világos és logikus dolog volt.

Abban a helyzetben  pedig, ami mára kialakult a világban esélye sincsen Európának önálló gazdasági politikát folytató országok képében fennmaradni, ami ugye, ne szépítsük, azt jelenti a történelem nyelvén, hogy előtt –utóbb ezeket az országokat valakik fel fogják falni.

Erre a kihívásra lehet az egyetlen válasz az európai integráció és annak szerves része a fiskális paktum, azaz legyenek szívesek a tagországok lehetőleg minél kisebb deficittel tervezni a költségvetést, mert különben a közös sem működik. Pld az USA-ban fogalmilag kizárt, hogy valamelyik tagállamnak negatív költségvetése legyen, így a szövetségi költségvetésnek ettől nem is kell félnie.
Mondjuk ki, ha tetszik ha nem: annál nagyobb mértékben tudja a messzi jövőt illetően saját arculatát, függetlenségét megőrizni Európa minél hatékonyabb és a szorosabb együttműködést képes megvalósítani gazdaságilag, katonailag stb.. Természetesen  minden tagállamnak okosan és jogosan képviselnie kell saját érdekeit, saját arculatának , hagyományainak stb. megőrzését, így Magyarországnak is. Ettől lesz ez a folyamat nagyon nehéz, a különböző nyelvek, kultúrák, érdekek, stb.  összehangolásától, de csinálni kell, nincsen más lehetőség.! 

Tehát egy logikus igényről van szó, arról, hogy csak akkor tud az EU  pld a jövőben közösen tervezni, ha nem fordulhatnak elő görög esetek, mondjuk utólag 6-8 év múlva a felszínre kerülve, hanem eleve elkerülhetők , azaz minden állam lehetőleg 0 szaldós legyen önmagában  is. És mindez azért van elsősorban, hogy az EU valahogy, nagy keservesen egységes gazdaság politikával sikeresen tudja felvenni a versenyt a világ más régióival, amelyekkel saját bevallása szerint  egyedül még  Németország sem tudná felvenni a versenyt...
És megértve és támogatva  minden hazafiasságot, nemzeti érdekvédelmet, el kell magyarázni a sokszor demagóg ellenkezőknek és értetlenkedőknek, hogy mindez tehát nem függetlenségi, hanem egy belátáson alapuló  kérdés,másrészt meg egyáltalán nem örömmel teszünk meg minden ilyen lépést, de a politikában nem azt kell tenni amit szeretnénk, hanem ami a lehetőségek közül a legjobb  lehet. És más, jobb  lehetőség nem nagyon van, nem lehet mit kezdeni azokkal a fantaszta,alaptalan és nemzetbiztonságilag is  veszélyes koncepciókkal., amelyek pld török, iráni vagy más, ázsiai a társaságban látnák az ország jövőjét biztosítva. Nincs ilyen megoldás, nincsenek ilyen verziók!

Tovább bonyolította a  fiskális paktum megvitatása körüli vitát az, hogy a magyar határozati javaslat nem csupán az eredeti EU által elfogadott szöveg jóváhagyására korlátozódott, hanem annak elfogadását a parlamenti pártok a maguk kiegészítéseivel, minősítéséivel stb. kívánták elfogadni. Ez önmagában érthető és jogszerű dolog is lett volna , de sajnos a helyzet most  olyan drámai és felelősség teljes, hogy nem árt rámutatni: nem érzéseket és véleményeket kért most az EU a fiskális paktum ratifikálása kapcsán,  hanem csupán  azt a kérdést tette fel: jöttök vagy maradtok?Igen erről van szó leegyszerűsítve és most nem lehet hibázni!

A másik törvény az ügynök tőrvény volt, amit Schiffer András fémjelzett. Szögezzük le az elején, hogy természetesen mindenki egyetért azzal, hogy ha lehet, akkor hozzuk nyilvánosságra a régi rendszer ügynökeit és mindenki ismerhesse meg, hogy ki jelentett róla stb. Ebben azt hiszem nincsen vita a társadalomban.
A kérdés csak az, hogy meg lehet-e ezt csinálni, adottak-e erre a lehetőségek és ha nem, akkor mit is jelentene egy  ilyen célú  törvény gyakorlati megvalósítása?
Mert ha pld. az akták jelentős része nincsen meg , ha csak a társadalom, vagy a politika egyik oldala , ha csak egyesek által előre  behatárolhatók köre sározódna be egy ilyen elhamarkodott lépéssel akkor hova is vezethetne ennek a törvénynek a végrehajtása?
Tetszik vagy nem  a 80-as évek utolsó 5 évében Magyarországon a régi politikai elit tulajdonképpen kiegyezett az  új rendszer képviselőkkel a békés átmenetben, aminek része volt  nem csak az, hogy az új elit megkapja a hatalmat, de az is, hogy a régi meg tudja tartani a gazdasági pozíciókat, el tudja tüntetni a nyomokat, stb. Erre mondta jogosan Antall József, hogy tetszettek volna forradalmat csinálni! De nem tetszettek, így nem állt Antall mögött sem átütő politikai erő, tömeg , kb. annyit tett amennyit lehetett.  Kezét amúgy felette, előtte megkötött nemzetközi nagyhatalmi háttér megállapodások is korlátozták.
De visszatérve,itthon többet között az akták is eltűntek, hiányossá váltak ,egy -egy személy sorsa követhetetlenné vált, valótlan adatok kerültek be a nyilvántartásokba, amik ráadásul több fordulóban kikerültek külföldre is valós és valótlan tartalmakkal is..
Én már kaptam 6 éve anyagot a megfigyeltetéseimről, (az elsőt 23 éves koromról kaptam) de mondták, hogy a következő 10 évben még előkerülhetnek papírok.
Na így nem megy! Először azt kellene megvizsgálnunk, hogy mit is lehet kezdeni a mostani meglévő adatbázisokkal, milyen információkat lehetne azokból kinyerni, mik hiányoznak belőlük stb. Ezután lehetne csak arról dönteni, hogy a most meglévő anyagokkal mit kezdjünk, hozzuk-e őket nyilvánosságra és ha igen milyen forráselemzés és kritika után?.
Hamis érvek azok, amelyek más volt  szocialista országok példáira hivatkoznak. Egyfelől azért, mert minden átmenet más volt, másképpen és más feltételekkel történt a hatalom átadása, másképp maradtak fenn az ügynök  akták  is ,stb. Közismert hogy nálunk , a legvidámabb barakkban volt a legsimább ezt az átadás-átvétel. De hamis és megtévesztő az összehasonlítás azért is, mert  egyszerűen nem igaz az, hogy máshol minden ügynököt szabadon kiadtak bárkinek, még a volt  NDK-ban sem . Szóval valamit kell tenni ezzel az ügynökmúlttal ,ez nem vitás, de előtte jó lenne már azt pontosan belőni,hogy mit is lehetne még kezdeni a rendelkezésre álló iratokkal.

Nehogy már olyan tőrvényt szavazzak meg,amelyik pld.  a volt kommunistákat hozza vissza a hatalomba, mert esetleg  a fellelhető,  megfelelően csonkított adatbázisok ezt eredményezhetnék politikailag nyilvánosságra kerülésük  esetén. Esetleg egy ilyen szándék magyarázat is lehetne  az ellenzék lelkes és egyértelmű  tőrvény melletti kiállására.

Pősze Lajos










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése