Nyáron történtek

Nyáron történtek

Mind a kül, mind a belpolitikában talán a szokottabbnál is eseménydúsabb volt  a nyár. Néhány dologhoz a pihenés miatt no meg az idő múlása biztosította jobb perspektíva miatt csak most szólnék hozzá röviden.

Kétségkívül Safarov  kiadatása körül volt a legnagyobb felhajtás.  Ennek az ügynek a megítélését nem a jog oldaláról kell kezdeni, noha azt is figyelembe vette a magyar kormány. Ez az ügy számunkra politikai kérdés volt. Egy olyan régióban , a Közép –Ázsia-i régióban és ezen országok egyre virulensebb szervezeteiben rontotta Magyarország politikai gazdasági terjeszkedési lehetőségeit, ahol pedig nyomulni szeretnénk. Nekünk ezt a kérdést meg kellett oldani, pláne, hogy semmi közünk nem volt az előzményekhez. Mi a fenét őrizzük mi 25-30 évig  Safarovot ,mikor Azerbajdzsán mindig mindent elkövetett és tette volna ezt a jövőben is ,hogy presszionálja Magyarországot,  többek között lezárva ezzel  térségbeli szükséges nyomulásunk elől az utat. Ismétlem, egy olyan ügyben, aminek a keletkezéséhez  Magyarországnak tulajdonképpen semmi köze nem volt, és amitől jogszerűen szabadulhattunk is. Ez egy eléggé egyszerű történet , nem is nagyon érdemes rajta sokat filózni.

Magam részéről nem hiszek az ügylet üzleti hátterében, cserében dollármilliárdos állampapír vásárlások, stb. Elsősorban ezért nem, mert tévedés azt hinni, hogy ezek az olaj országok arra költik milliárdjaikat, amikre  csak akarják. Nem mennék a részletekbe most , de a világ pénzügyi(politikai) rendszere eléggé komplexen összefüggő rendszer és egy -egy ilyen lépés ( több milliárdos külföldi papírvásárlások, stb.) aligha képzelhető el egy-két nagyhatalom  hallgatólagos hozzájárulása nélkül, ráadásul ezen olaj országok elnökei körül szoros hálót vontak már a  nagyhatalmi érdekeket képviselő speciális tanácsadók.

Mindegy tehát az is, hogy Orbán vagy más döntött ebben az ügyben ,számunkra csak az volt a fontos, hogy  legyünk túl rajta minél hamarább,  örmény barátaink pedig néhány hónap alatt be fogják látni, hogy Magyarország számára más logikus lépés ebben az ügyben nem volt.

Augusztusban kiszivárgott, hogy  Angela Merkel  és kormánya új EU-s szerződést akar, amely mélyülő politikai integrációt irányozna elő az EU 27 tagországa között. Merkel azt akarja, hogy az európai vezetők egy új szerződésen kezdjenek el dolgozni a decemberi csúcstalálkozón. Egyes hírek szerint a szerződés  olyan rendelkezéseket tartalmazhat, amelyek több hatalmat adnának a luxemburgi székhelyű Európai Bíróságnak a tagállamok költségvetésének ellenőrzésére, és esetleges büntetésére a deficit szintek túllépése esetén. Merkel korábban többször mondta, hogy mélyebb politikai integrációra van szükség a mélyülő gazdasági integráció egyensúlyozására, amely nélkül nincs esély az európai válság megoldására.

Ezt a gondolatot képviselte később Barosso, az Európai Bizottság elnöke  az EU helyzetét értékelő szokásos éves beszédében , amikor bejelentette, hogy  európai országok erős demokratikus államszövetségére van szükség Európában .

Kiemelten fontosnak tartotta a gazdasági integráció következő fontos lépéseként értelmezhető banki unióról szóló javaslatot, mondván, hogy szükségünk van egy egységes pénzügyi felügyeleti mechanizmusra. A bankok és a pénzpiac nemzetközivé váltak az utóbbi évtizedekben, nem úgy  a szabályok és a szabályozószervek nem. Ezért az EB az Európai Központi Bankot (EKB) az európai bankok felügyeletével bízza meg, az egyes nemzeti jegybankok pedig mint az EKB helyi erődítményei működnek majd. Az új struktúra  remélhetőleg magával hozza a bankszektor reformját, és az pedig a reálgazdaság megújulását.

A már  csak hab a tortán és elismerés Orbánék gondolkodása felé, hogy Barroso  megerősítette, hogy az EB továbbra is harcol a pénzügyi tranzakciós adó bevezetésért, azért,hogy „ne csak a bankok járjanak jól az emberekkel, de az embereknek is legyen haszna a bankokból.”

Na most röviden mindez azt jelenti, hogy valami lesz itt az EU -val, ha más nem folytatódik a lassú és keserves útkeresés, de biztos, hogy lesz egy mag, a németek vezette mag ,amelyik tovább lép majd a föderáció elmélyítésében. Számunkra, Magyarország számára azt kell mérlegelni, hogy vannak-e reális körülményeknek, adottságok az önállósodás erőltetésére vagy pedig a maghoz való tartozás hoz többet a kon yhára.  És itt most nemcsak gazdasági kérdésekről van szó, hanem arról is, hogy első számú külpolitikai feladatunkat, a Kárpát -medence magyarságának minél teljesebb integrációját melyik úton járva tudjuk kitérők és törés nélkül végigvinni.  Óriási viták előtt állnak az EU  tagországai, nálunk is valószínűleg az első számú belpolitikai vitatéma lesz ez a következő 2 évben. Az EU ellenesség ráadásul olyan táptalaj a szélsőségeknek és anarchistáknak, mint a gólyának a lápos, bár a mostani  holland választások eredménye,  Hollande visszavonulója vagy  a kardoskodó spanyol és  olasz lobbi csendesedése  azt jelzi, hogy  a nagy országok is érzik, hogy nagy a tét, amit a szükségszerűségek tényszerű rögzítése mellett túl nagy kockázat volna belpolitikai csatározásokban bagatellizálni ,figyelmen kívül hagyni.

Hogy jól lássuk mi is a tét  Európa számára nézzünk egy konkrét példát. A héten a Fed (FOMC) kétnapos ülését követően  monetáris lazítási intézkedéscsomaggal állt elő. Ennek alapján bővül a Fed eszközvásárlási programja. Ennek keretében az eddigieken felül további havi 40 milliárd dolláros kötvényvásárlást hajtanak végre a jelzálogpiacon  és ez  addig folytatódik,amíg a Fed úgy ítéli meg, hogy a gazdasági növekedés további gyorsítására van szükség a munkaerő piaci helyzet javítása érdekében. Na most ez éves szinten csak 20% -al kevesebb összeg, mint az EU teljes mentőalapja(az ESM) aminek  előkészítése,ratifikálása évekbe telt. Ezzel szemben a FED  meg hoz egy döntést egyik délután és másnap meg hozzákezd kiviteléshez. Nyilván találhatnánk az USA –hoz hasonló ázsiai analógiát is arra, hogy  érzékeltessük: mekkora lemaradásban van Európa minden szempontból, mennyire is szükségszerű számos új, akár  radikális elem beépítése az integrációs folyamatba ahhoz, hogy Európa jövője , versenyben maradása biztosítva legyen. És akkor még nem is beszéltünk a FED szintén most bejelentett azon szándékáról  , hogy fenntartja 0-0,25%-os kamatcélt 2015 közepéig, ami  kedvező dollárárfolyamot, olcsó hiteleket, , olcsó, versenyképes vonzó árakat , stb. hoz majd az USA-ban és ezzel nyilván erősíti az USA gazdasági súlyát a világban.

Gyurcsány Ferenc  éhségsztrájkot folytat a Kossuth  héten. Oké, csinálja ha van kedve hozzá, ezzel nincsen gondom , a  mostani hatalom  meg is engedte neki, stb. Gyurcsány tehát  szemmel láthatólag szereti  a Kossuth teret és elvárja, hogy odaengedjék !De akkor miért sajnálta másoktól 2006-ban és utána? Miért  nem engedélyezte  a FIDESZ 2006 -ban tervezett nagy demonstrációját a Kossuth térre? Emlékszünk ,hogy  zavaros szlovák anarchisták robbantással fenyegető  állítólagos üzeneteikre, titkosszolgálati  jelzésekre  hivatkozva betiltották a Fidesz tervezett tüntetését? Kik volta ezek az állítólagos robbantók és fenyegetőzők? Voltak-e egyáltalán? Kik szállították a nyilvánvalóan hamis titkosszolgálati jelentéseket?Itt volna az apropó ezt most gyorsan feltárni, a szolgálatok irattárában nyilván található ezt segítő anyag.

Az IMF tárgyalások is felsorakoztak Loch  Ness-i hírek mellé a nyáron. Safarov kiadásához hasonlóan végül is ez is egy egyszerű ügy. Ahogy az sem elsősorban jogi ,hanem politikai kérdés volt számunkra, úgy egy esetleges IMF megállapodás sem gazdasági ,inkább politikai kérdés. Ha el tudunk érni nagyobb  gazdaság-politikai beáldozások nélkül  egy min 15 milliárd dolláros  készenléti típusú hitelt (SBA), vagy  még inkább  egy elővigyázatossági hitelt  (PCL) nos az buli volna , már csak azért is mert ne felejtsük el, hogy 2008-ban ,amikor beütött a válság akkor az EU tartózkodott hosszú ideig Magyarország megsegítésétől, gyakorlatilag belelöktek minket a háttérben az IMF hálójába.

Ha nem megy ez elsőre  egy ilyen megállapodás akkor tárgyalgatunk tovább, erre még van idő.

Végezetül ne feledkezzünk meg szélsőségeseinkről sem, annyira igyekeztek  nyáron a felszínen maradni, hogy ez méltatlan lenne részünkről. Az úgynevezett Szegedi ügy engem nem lepett meg, számomra már 2010-re világossá vált, hogy a Jobbikban senki és semmi nem az, akinek vagy aminek látszik vagy vallja magát. Ezért is döntöttem akkor úgy, hogy nem vagyok hajlandó kompromisszumokra , pld.  arra, hogy  tűrjem , hogy többek között az én nevemmel is visszaélve kiszolgáltatott, nehéz sorsú embereket  kábítsanak. Nem kívántam asszisztálni ahhoz,hogy   azok nehéz helyzetével és elkeseredettségével visszaélve, arra rájátszva   gárdaszervezés, Irán támogatása , EU ellenes gyűlölködés ,stb ürügyén  ki tudja honnan támogatott  néhány jött-ment alak sütögesse   a pecsenyéjét , bomlassza és mélybe rántsa az országot.

Valaki nemrég kiderítetett, hogy egy  Varga Béla nevű kinti magyar  lehet a tulajdonosa a kuruc.info nevű ocsmányságnak, a Jobbik és anarchista csatlósaik közös szellemi  mentorának, bázisának . Nem igazán értem, hogyan lett ez most téma, talán csak az uborkaszezon tette ezt, mert hogy ez a  megfelelő domain regisztrációkban évek óta fel van tüntetve, többször  közzétették a magyar médiában is.

Maga Varga Béla sem igazán érdekes figura, nincsen vele kapcsolatban semmi meglepő, újszerű dolog. Ha valaki utána néz vagy beleolvas néhány vele készült újabb interjúba annak nyilvánvalóvá válik, hogy  ő bábáskodik  a kuruc .infó körül. Ez amúgy abból is következtethető, hogy láthatóan  semmiben sem különbözik hazai anarchista társaitól,  hozzájuk hasonlóan buta, arrogáns, demagóg. Azt hiszi, hogy az USA-ban a sajtó és szólásszabadság azt is jelenti, hogy szabadon lehet gyűlöletre, mások megsemmisítésére, elnyomására uszító dolgokat közzétenni. Nos ebben is téved Kurucos és jobbikos társaival együtt.

Pősze Lajos