Újra Európáról!

Újra Európáról!

Kimondottam örültem Orbán Viktor hétvégi madridi szellemi „haknijának”. (Orbán Viktor szerint a keresztény értékeken alapuló politika a történelem folyamán immár sokadszor fogja megújítani Európát. A miniszterelnök ezt szombaton mondta Madridban, ahol Remény és keresztény válasz a válságra címmel előadást tartott a spanyol főváros Szent Pál Egyetemén. )Mint kelet –szkeptikus némi aggódással figyeltem az utóbbi időben  a messianisztikus 

 Félreértés ne essék, nem vonom kétségbe a gazdasági együttműködés intenzívebbé tételének a lehetőségét, már csak azért sem mert minden különösebb jelszó és iránytű módosítás nélkül ez évtizedek óta folyamatban van már Európa részéről. A mediterrán országok a hagyományos arab partnereikkel ( araboknál fontos a bizalom, a hagyományos kapcsolatok stb.)az EU -n kívül is folyamatosan jó, erős gazdasági kapcsolatban voltak, Németország már évtizedek óta óriási bázisokkal van jelen Kínában( Kína fél EU forgalma Németországgal történik már), Japán meg fél évszázada egyik nagy kereskedelmi partnere Európának.  Visszatérve a mi szintünkre , lehet  és kell is forszíroznunk a mi lehetőségeink szélesítését is a keleti országokban, de Európát nem lehet leváltani. Mint sokan mások én sem hiszek abban, hogy pld. Kína feltétlenül  a világ vezető gazdasági hatalma lesz,( persze úgy is fontos ha csak 2. vagy 3.) arra meg kimondottan szorongva gondolok, hogy a kínai vagy más keleti kultúra elterjedése vagy  ezen államoktól való gazdasági függés  erősödjön Magyarországon. Azt sem tartanám célszerűnek, hogy a lehetséges gazdasági együttműködés mellett az iszlám országok kulturális befolyása növekedjen Magyarországon. Nem kell azt szégyelleni, hogy az európai kultúra, gondolkodás, morál   fölött semmi sem áll   a világban és ezt nem szabad és nem is lehet leváltani, lecserélni, napi piti érdekek oltárán feláldozni. Sőt, erre alapozva fel lehet építeni egy  olyan  új Európát ,amely visszaszerzi   a világban  a vezető helyét. Ideje volna már kellő becsvággyal gondolnunk Európa jövőjére az állandó siránkozások, az állandó  mi miért ne jó helyett.  És ebben a zűrzavarban pld. részletkérdés az Euro ügye ami szinte a  viták felét teszi ki önmagában is.

Mert nem az Euro  jövője a fő kérdés, az csak egy lehetséges eszköz, ami vagy jó vagy nem és ez utóbbi esetben legfeljebb lecseréljük. És nem is az a fő kérdés, hogy van-e és mennyi igazságtalanság a mostani EU szerződésben , együttműködésben az egyes országok között, mert ezeket is  lehet korrigálni előbb-vagy utóbb.  Az a  fő kérdés, hogy tisztán lássuk: emelt fővel tarthatunk igényt a jövőben is arra, hogy a világ vezető kulturális és gazdasági  övezete legyünk . Fel kell adni azt az  állandó siránkozást és kishitűséget, ami eluralkodott az elmúlt 10 évben Európában, mert a helyzet ezt nem indokolja, a helyzet nem ennyire  rossz.

Ha jobban megvilágítjuk az Ázsia fejlődés elmúlt ,mondjuk 10 évének részleteit és a körvonalazódó problémákat akkor –bár ennek tételes elemzése külön tanulmányt érdemelve és ezt meg is fogom írni hamarosan- látható, hogy a csoda lassan a végéhez közeledik. Vagy Kína vagy India( esetleg mindkettő) lesz Ázsia zászlóshajója hosszabb távon, ezt ma még nehéz egyértelműen kimondani, de semmi okunk azt feltételezni, hogy egy német-francia  tengelyre alapuló, a mostaninál jobb, a környező  országok számára is előnyösebb európai együttműködés ne lenne versenyképes bármelyikkel, ma is ellensúlyt tud képezni.

Az USA hatalmas és jó ideig még számtalan területen lépéselőnyben van, de nem kis kockázatokat hordoz magában a   demográfiai változások,  , a hispánok,feketék, afro amerikaiak szaporulata, integrációjának további sikere, ennek és  a költségvetési deficitnek, stb.  anyagi terhei. ( tartok tőle a mostani elnök választás  az USA-ban máris sok olyan  kérdést vetít előre fentiekkel kapcsolatban , amikkel talán még nem  is mernek szembenézni  )

Az  USA-t  nem kis mértékben  az európai kultúra, az európai  folyamatos bevándorlás, az európai agy  tette naggyá. Miért ne  tudná saját magát  is naggyá tenni Európa. A reménytelenséget európai ellenfeleinek, riválisainak szirénhangjai búgják.

2030 –ra önállóvá kíván válni az USA  energetikailag. Óriási saját földgáz és kőolaj mezőket nyitnának meg, ami nem csak az alternatív energia jövőjét nézve vet fel kérdéseket , de óhatatlanul relativizálhatja az olajban gazdag arab országok  befolyását is.  Megmarad elvileg nekik Európa , mint vásárló, de a Közép-Ázsia-i országok energetikai  nyomulása enyhén szólva  nem erősíti tovább  az arab országok pozícióját.

Nem kell hát leírnunk Európát, az a kultúra és az a tudás ,ami itt felhalmozódott páratlan ma a világban. A földrész egyéb területein várható gazdasági és társadalmi fejlemények sem indokolják a „reménytelenség” eluralkodását.

Ha meg tudjuk oldani a népesedési kérdéseket  és az európai országok közötti együttműködés igazságosabb   formáit, akkor Európa újból a világ vezető régiója lehet 50 év múlva.  

Ez nem  is nagy idő ráadásul, hiszen gondoljunk csak bele, szinte a minap volt még amikor  pld. Bős Nagymarossal  vagy a szabad útlevél ügyével  foglalkoztunk ( 23 éve)

Pősze Lajos