3 hónap és félidőnél járunk a parlamenti ciklusban. Azért majd 2 év után lehet már következtetéseket levonni a parlamenti és kormányzati munkát illetően. Napi szinten talán a kormányzati munka van jobban szem előtt, könnyebb a döntéseket megtudni , átlátni, olvasni stb.
Egy nagy hiányom végig volt a kormányzati munkát illetően, nevezetesen az, hogy a munkahelyteremtésben és ezen keresztül a vidékfejlesztésben jóformán semmi nem történt. Pedig volt erre csúcsminisztérium is, meg társminisztérium is, volt rá apparátus, hogy ezt kidolgozzák, menedzseljék! De nem!
( Tévedés ne essék nem elsősorban a közmunkákra gondolok ,bár azok is fontosak, hanem a tartós vidékfejlesztés eredményeképpen létre jövő és hozzáadott értéket teremtő munkákra)
Miért nem lehettet pld. azonnal az újonnan felállított megyei kormányzati hivatalok feladatává tenni, hogy minden megyére vagy régióra, szinte személyre lebontott foglalkoztatási vagy munkahely teremtési programot dolgozzanak ki és annak megvalósulását ellenőrizzék. Ez másképp ugyanis nem megy, ahogy mondani szokták valakinek csinálni is kell, nemcsak beszélni róla. Máshol is így csinálták ezt, névszerinti adatbázisban rögzítették az egész lakosságot, ki ,hol mihez ért,mit szeretne csinálni, ki fogja őt alkalmazni, mit kell ezért tenni stb.
Arról nem is beszélek, hogy a beruházások támogatását, egyáltalán engedélyezését vagy éppen kezdeményezését is ennek kell alárendelni ,
Sajnálatos, hogy általában is nagyon kevés konkrétum történt a gazdasági kormányzás területén , ami lényegében kimerült az adórendszer módosításában és néhány egyéb fiskális döntés meghozatalában. Ez azonban kevés, ez lehetett volna mondjuk 2 hónapi teljesítménye a kormánynak,de nem 2 éves. Kevesebb nagy teória kell és több szorgalom és gyakorlati kreativitás a hétköznapok gazdasági kormányzásában.
.Magától ugyanis nem fog beindulni a gazdaság,elméletek itt nem segítenek, ehhez nagyon határozott, konkrét kormányzati döntések kellenek. Ma fogyasztás és kereslet alig van, ebből kifolyólag leépül az egyébként éppen stratégiainak szánt kkv szektor, ez még tovább csökkenti a keresletet stb. Ha nem történik alapvető strukturális beavatkozás a gazdaság fellendítése érdekében, akkor nem fog növekedni a belső fogyasztás , ergo a belpiacra termelés sem. Ha lesz is GDP növekedés, az a multik miatt lesz, amik hasznából nekünk morzsák jutnak majd csak.
Be kell avatkozni, új konkrét gazdaság élénkítési program kell, aminek része az is, hogy pénzt kell pumpálni a termelésbe. És ennek a pénznek a forrását elő kell teremteni. Legalább 10 mrd dollár kell erre a célra, hogy legyen hatás is és elég gyors legyen a beindulás. .A világ különböző részein a gazdasági válságra, recesszióra adott kezelési megoldások bebizonyították, hogy megszorításokkal nem lehet a válságból kilábalni, ezt mára már az utolsóként ellenálló németek is belátták.
Apropó németek. Magam évek óta következetesen képviselem írásaimban és felszólalásaimban, hogy a Magyarország legfontosabb partnere a válságból való kilábalásban de általában is hosszabb távon Németország lehet. Örülök neki , hogy végre ezt a kormányzó párt vezetői is belátták. Miután némi csalódással tértek vissza Vámbéry Ármint is megszégyenítő világ körüli gazdasági kortes körútjukról felismerték, bevallották ezt és remélhetőleg ennek szellemében ápolják majd a kapcsolatainkat is.
Nem akarok elébe vágni az itthon még lefolytatandó vitának , de ide kívánkozik a viszonyunk a március 1-jén aláírandó költségvetési politika szorosabb összehangolását előirányzó új kormányközi szerződéshez. Máris támadták Orbánt, hogy úgymond előzetesen hozzájárult ehhez és pld a csehek elutasították illetve még kivárnak vele egy-két vita erejéig. Ja kérem , a csehek megtehetik. Ha valaki Németország szomszédja , akkor némi túlzással vagy viccesen szólva azt mond amit akar,nincsen nagy jelentősége, a nagy szomszéd úgyis viszi a hátán .
Mi azonban nem vagyunk közvetlen szomszédok és nem volt önálló császárajánlási jogunk a Német- római Császárságban, mint ahogy a cseheknek volt már ezer éve, szóval jobb ha inkább nem indulatból közelítünk a dolgokhoz hanem józan ésszel a hosszú távú érdekeinket előtérbe helyezve.
Ami a parlamenti munkát illeti annak megítélésére rányomta bélyegét az elmúlt időszak főként az EU -val folytatott vitasorozata. Sok kérdést fel lehet tenni természetesen: taktikus volt-e a különadókat bevezetni a bankokkal, energetikai és távközlési cégekkel szembe, amit ugye sokan úgy interpretálnak, hogy ezzel ástuk a ki csatabárdot. . Vagy kellett-e tovább hergelni a bankokat a végtörlesztésekkel., árfolyamgátakkal stb. Ezek jól hangzó kérdések, de rögtön szembe kell állítanunk, azt, hogy és ha nem ezt tesszük akkor mi mást lehetett volna csinálni? A lakossággal kellett volna ezeket a tételeket - amik több száz milliárd forintra rúgnak –kifizettetni. Persze, hogy szereztünk ellenségeket, persze, hogy támadták a kormányt! De jó ha nem felejtjük, hogy ezek már nem egységes EU vagy konkrét országok támadásai, sokkal inkább egyes lobbik bosszúakciói voltak ellenünk.
Jobb ugyanis ha hozzászokunk, hogy az EU tagsággal újfajta kihívások érhetik az országot a külső támadások területén is. Hogy határok már nem igen vannak olyan lobbik tevékenykednek már az EU – n belül, amiknek a szervezeti hálója, érdekeltségi rendszere másképpen van szőve, mint az országokat tömörítő politikai szervezeteké.. És ez a jövőben még inkább így lesz, fel kell készülnünk erre és arra is, hogy a jövőben egyre több ilyen lobbi támadás fogja érni az országot Ezek permanensek lesznek és értelemszerűen igyekeznek majd beavatkozni a magyar belpolitikába is, akár oly módon is, hogy megpróbáljanak kormányokat elmozdítani. Végül is ilyen a politika és senki nem létezik légüres térben, a nagy baj az lenne, ha erre nem készülnénk fel, és nem tanulnánk meg folyamatosan ellene harcolni a magunk módján. Ahogyan ezt teszik mások is..
Folyamatosan kell harcolnunk és védeni az érdekeinket, ez nem lehet vitás. Most is olyanok támadnak bennünket, főleg multik és sameszaik, akik a legtöbb kárt okozták az országnak és most ,hogy már nem tudják folytatni a fosztogatást elmennek, legalábbis leépítenek de még bosszúból visszaszúrnak. Egyre kisebb létszámmal dolgoznak még megmaradt hazai vállalataiknál, érdekeltségeikben, termékeik folyamatosan romló minőségűek, eltűnik a szerviz szolgáltatás a termékeik mögül, stb. A bankok leépítik vagy a teljes vagy csak a lakossági üzletágakat, néhány főt hagynak meg csak, éppen annyit amennyivel még meg lehet csípni egy-két államilag garantált nagyberuházás finanszírozását. Azok a bankok pld. amelyek sokszor számos tevékenységüket engedély nélkül vagy más vonatkozásban törvénytelenül végezték most engedéllyel sem akarják azt folytatni, mert kisebb lenne a haszon, mint amikor szabadon garázdálkodhattak. Érdemes volna konkrétan feltárni minden bank esetében, hogy játszottak-e és milyen szerepet a magyar gazdaság, pld élelmiszeripar tönkretételében , mihez volt engedélyük és mihez nem azok közül, ami a portfóliójukban volt. Nemrég derült ki pld a Commerzbank egyik kelet-európai belső korrupciós botránya , amit eltussolni már nem lehetett, de meglehetősen rövidre fogták az ügy kommünikéjét. Nosza nézzük meg mi is közelebbről, ha már a PSZÁF annak idején elfelejtette, hogy mi is történt itthon az elmúlt években ezeknél a bankoknál..
A lakossági és devizahitelezési gyakorlatról most nem is beszélve, ami már egy külön, szinte kriminalizált területté nőtte ki magát.
Pősze Lajos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése