Marcy Kaptur és a lottó

Május 17-én, pénteken este véletlenül megláttam a z M1 híradójában  Marcy Kaptur képviselő asszonyt , aki az amerikaiakból oly sokszor    hiányzó toleranciával reagált bizonyos Magyarországgal szembeni USA és EU kritikákra.Igazi veterán harcos ő , már  6. ciklusát tölti a kongresszusban, a második leghosszabb ideje szolgálatban lévő képviselő Edith Rogers után(amúgy ízig- vérig Ohio-i demokrata).

 Ennél fontosabb azonban számunkra, hogy a magyar szavazók által is lakott Ohio állam  egyik képviselője a kongresszusban és irodájába rendszeresen járnak be  helyi magyarok évtizedek óta. Érthető, hogy emiatt  politikusként megfontoltabban nyilatkozik magyar ügyekről.( A mostani történettől függetlenül említem meg, hogy  messze nem éltünk azzal a lehetőséggel az elmúlt 25 évben, hogy őt intenzívebben vonjuk be a szerény  magyar  washingtoni lobbi szervezésébe a kongresszusban, pláne hogy a magyar-amerikai baráti tagozatnak is régóra társelnöke.)

A képviselő asszony kampány és politikai székhelye Toledo, ahol én is jártam anno , őt is felkerestem ott , meg találkoztam Ohio államban több olyan magyar  kulturális , közéleti körrel, amelyek nagy  hazaszeretettel ápolták  emigráció és az anyaország kapcsolatait.

Mindez először mintegy 21 évvel ezelőtt volt és amint megpillantottam most a   képernyőn a képviselő asszonyt, megelevenedett hirtelen bennem egy kép, egy történet, ami a 90-es évek elején játszódott le vele is kapcsolatban  és ami talán hordoz tanúságot a  mára nézve is. Sokan élnek még  a  történet szereplői közül, mások sajnos már elmentek, mindenesetre nem neveznék meg név szerint mindenkit,  a történetből amúgy is megszemélyesednek az  alakok.

Ott kezdeném, hogy amikor   23 évvel ezelőtt az Szerencsejáték Rt élére kineveztek, az volt az indok és az elvárás velem szemben, hogy a sok bosszúságot, pontatlanságot,követhetetlen, reklamációkat és persze az alacsony forgalmat mutató akkori lottó-totó rendszert modernizáljuk, gépesítsük.

Mindent stimmelt, hiszen informatikusként korábban számtalan nagy országos rendszer hasonló fejlesztésében vettem részt mint egy nagy informatikai intézet igazgató-helyettese, tudtam mire kell vigyázni, hol vannak a buktatók, stb.

A kinevezésemet  tehát logikusnak tartottam (mások is), a feladatot megoldhatónak, hozzá is láttam a munkához. Nem volt könnyű a helyzetem, mert nem volt egyetlen ember sem  az akkori  cégnél, akinek hozzám  hasonlóan informatikus vénája is lett volna, tehát csapatot is kellett építeni, de voltak korombeli  fiatalok máshol, jöttek boldogan, ment minden rendben.

Tudtam, hogy évtizedekre kell és a legjobb rendszert  megalkotni, mert csúnyán mellé is lehet nyúlni az ilyen nagy rendszerek fejlesztésével. Mindenki tudna minimum 5 példát felsorolni kapásból az elmúlt 20 évből különböző területekről ,ami nagy bukta és óriási pénzpocsékolás volt hasonló rendszerek fejlesztése kapcsán.

Szóval nyakamba vettem a világot, hogy átlássam ennek a szakmának a helyzetét és 6-8 hónap alatt helyben, működés közben vizsgáltam meg minden komoly működő rendszert, elemeztem előnyeiket , hibáikat. Ráment 8 hónapom, meg talán 15-20 millió Ft, de mi ez ahhoz képest, hogy sok milliárdos rendszert fejlesztettünk évtizedekre.

Meg is volt  a munka eredménye, hamar világossá vált előttem, hogy   az akkori legfejlettebb rendszer  az akkor még svéd  tulajdonban lévő Essnet cég illetve annak a rendszere  volt. Óriási tapasztalat, csúcstechnika, kiváló minőség, szóval megvolt  bennem a döntés  hamar annak ellenére, hogy  természetesen hirdettem   tendert, megadva a lehetőséget minden cégnek ajánlata kifejtésére. Persze számos cég hozott ilyen- olyan ajánlatot, arra most nem is térnék ki, hogy milyen egyéb kísérő ajánlatokat téve.

Ahogy az szokás, minél rosszabb az áru annál nagyobb „reklámot” csinálnak neki.

Ugyanakkor volt egy cég ,az USA-beli GTECH, amely minimum azzal hívta fel magára a figyelmemet, hogy az Essnet állandóan kritizálta. No, gondoltam magamban, megnézem akkor kitől is tart az Essnet, csak tud az is valamit  , nem beszélve arról, hogy a hatalmas amerikai piacon van állandóan versenyben. És itt térek  rá a történetre ami Marcy Kaptur láttán ötlött fel bennem a  múltból.

Szóval  nézzük meg GTECH-t,  mit is csinál az USA-ban, milyen rendszerei hol futnak, milyen gyára van, ott hogyan gyártják a termékeket, a terminálokat stb. Ezeket csak a helyszínen lehet megnézni.

Tehát irány az USA, de ha már megyek akkor miért ne csináljunk egy kis reklámot Magyarországnak. Találtam egy washingtoni lobbi céget, amelyik vállalta, hogy beviszi az embereket ilyen- olyan politikusokhoz, vagy rendezvényeket szervez ,stb.

Így is történt, némi készpénzért és várható jutalék fejében  a lobbi cég  összeállított egy jó kis programot , úgy hogy az  Antall kormány akkori több miniszterét, az MDF egyik,akkor nagyon befolyásos  alelnökét, egyik képviselőjét stb. be is szerveztem a haknira, úgy kb. 3 héttel az indulás előtt szólva nekik.

A probléma csak az volt-mint később kiderül utólag- hogy elfelejtettem egyeztetni Antallal és az akkori külügyminiszterrel Jeszenszkyvel, ami egyébként biztos tényleg hiba volt a részemről, de ilyen dolgokkal  én nem  foglalkoztam, gyors ember vagyok, jön egy ötlet  aztán már csinálom is.

Tehát összeállt egy jó program odakinn, magyar miniszter beszélhetett az Amerika Kereskedelmi Kamara ülésén a magyarországi privatizációról, az MDF egyik alelnöke washingtoni lobbistákkal vacsorázgatott, katona politikai dolgok kerülhettek megvitatásra ,   mindez párhuzamosan,stb. .

A sebtiben összetákolt magyar delegáció egy része  velem külön géppel elment a GTECH cég Rhode Islandi gyárát megtekinteni,  és a  New Yorki lóversenypálya meglátogatása  is belefért a programba,A  csúcspont  azonban minden valószínűség szerint a volt,amikor az akkori  washingtoni  magyar nagykövetet megkértem, hogy szervírozzon már egy esti fogadást, hozok képviselőket, szenátorokat , üzletemberek stb. és erre mindössze csak néhány napja van.

Szóval belecsaptam a lecsóba akaratomon kívül is, pld. Antall éppen egy washingtoni étteremben ért utol minket még mindig nem tisztán látva  és aggódva sajátos turnékkal  kapcsolatban, hogy mit is csinálunk kinn, ugye nem lesz  semmi baj, stb. A delegációnk kormánytagjai pedig természetesen megnyugtatták.

A  washingtoni nagykövetségünkön se járt  már azelőtt hosszú ideje annyi nobilitás, mint amennyit össze csődítettem , köztük Marcy Kapturt és más képviselőket ,szenátorokat, köztük nagy tekintélyű leszerelési szakértő Pell szenátort. Ez utóbbinak valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy  pontosan  hol és miért van, de nagyon jól érezte magát a fogadáson.

Azt tudni kell, hogy az USA-ban ha üzlet néz ki, akkor a gazdasági szféra azonnal mozgósítja a politikusokat is , ha kell órákon belül ott van egy igazán impozáns politikai delegáció bárhol, hogy segítse az üzlet nyélbe ütését.

A nagykövet, Antall barátja  és rendes és megértő ember volt, gyorsan összedobta  a fogadást és utólag Antall is megértette remélhetőleg , hogy ez nem valamilyen partizán akció volt, hanem  természetes része egy üzleti ügymenetnek összekapcsolva korszerű lobbi munkával.

Azt persze nem zárom ki, hogy néha gyanakodva gondolt rám, hogy puccsszerűen ilyeneket szervezek(voltak még más hasonló ilyen alkalmak), de azt gondolom utólag kellő módon tisztáztuk a történteket.

Nem hagyta ki azt sem, hogy amikor megürült a titkosszolgálatokat felügyelő miniszteri poszt és az MDF több magas rangú  vezetője engemet ajánlott a posztra, akkor azzal hárítsa el a javaslatot, hogy Pősze túl operatív ilyen poszthoz. Igaz, azt is hozzátette, hogy erre a  posztra  már idősebb ember kell .

Visszakanyarodva az SZRT-hez  megbizonyosodtam az USA-ban arról, hogy a GTECH majdnem olyan korszerű már mint az Essnet, óriási innovációs lehetőség volt benne a hatalmas és éles amerikai piacon , ezért úgy döntöttem, hogy kapjon egy kisebb részt a munkából a GTECH  is, hiszen egymásra is jótékony hatással lehetnek az Essnettel és végül is az az ország szempontjából a legjobb döntés, ha világ akkori két legjobb cége nyer.

Így is történt, azóta is itt van mindkét cég, ők alkotják az SZRT rendszerét,fejlesztgetik, korszerűsítik, most is nemrég éppen a GTECH nyert egy kisebb fejlesztés.

A jó döntés, és persze az utódok sok-sok munkája a  céggel  azt eredményezte , hogy szemben  Európa számos országával, ahol botrányok kísérték a lottó-totó fejlesztéseket, a magyar lottó és totó rendszer töretlenül és példátlan hatékonysággal újult meg, lett Európa egyik legkorszerűbb ilyen rendszere  és azóta is ontja pénzt a költségvetés számára.

Hogy  miért is meséltem el mindezt?Talán azért mert ma, 23 évvel az úgynevezett  rendszerváltás után is romokban hever az államigazgatás és néhány nagy állami vállalat informatikai rendszere és nem érthető, hogy miért törvényszerű az , hogy az állami vállalattal, vagyonnal   nem úgy bánunk, mintha a versenyszférában lenne, nem engedjük szabadjára a menedzsmentek kreativitását, stb.  Most mondjam azt, hogy nézze meg bárki a postát, mit változott az elmúlt 23 évben? Szinte semmit!

Pősze Lajos